5. üzenet

Jessica: Tudom, hogy alszol YongGuk és azt is tudom, hogy megígérted, hogy a fejed alatt lesz a telód, bekapcsolva, hogyha bármi baj van, akkor tudjál nekem segíteni. Sajnálom, hogy felkeltelek, de kérlek, csak te legyél itt mellettem. Elegem van az emberek előítéletéből, abból, hogy mindenki tárgyként tekint rám. Boldog és gondtalan szeretnék végre lenni, de ez nem sikerül. Boldogtalan vagyok és egyedül is érzem magam, mert sajnos egyedül vagyok. Nincs, akivel beszélgethetnék. Te itt vagy nekem, de nem hús vér emberként és ez így nem olyan. Megalázva érzem magam minden nap, mert megaláznak. Teljesen tönkre tesznek és ez nekem már nem megy sokáig.

18:53

YongGuk: Szia! Mi történt? Megint bántottak?

1:55

Jessica: Igen és már nem bírom tovább. Állandóan az álmaimmal bántanak. Nem értik meg, hogy én mást szeretnék, mint ők. Kitartó vagyok, de már kezdem feladni az egészet. Minden nap azzal szembesítenek, hogy mekkora egy lúzer vagyok. Eddig nem éreztem magam annak, de most már én is belátom, hogy az vagyok. Olyan álmokat kergetek, amiből soha nem lesz semmi sem. Gyűlölöm ezt az iskolát és az itteni életet. Haza akartam jönni. A kabátomat szétvágták és ráírták kínai ribanc. A hidegben kabát nélkül voltam kénytelen a buszra várni egy órát. Sok, amit csinálnak. Nem bírom tovább.

18:57

YongGuk: Nagyon sajnálom. Nagyon gonoszak. Legszívesebben jól megverném mindegyiket. Ez azért már túlzás volt. Még hogy kínai ribanc. Hidd el, ők sokkal mocskosabb dolgokat tesznek, mint amit te el tudsz képzelni róluk. Ne aggódj! Minden rendbe fog jönni. Te egy aranyos lány vagy és nem adhatod fel. Küzdened kell. Mindig a jó győz és ez most is így lesz. Te fogsz nyerni ők pedig, veszítenek. Ne add fel kérlek. És rám mindig számíthatsz, de ezt már mondtam.

1:58

Jessica: El akarok innen tűnni. Nem érdekel a suli meg semmi. Koreába akarok menni. Innen el, jó messzire, ahol új életet kezdhetek. Megfogok szökni YongGuk és Koreába megyek.

18:58

YongGuk: És, hogy fogsz ide jutni? Ne szökj meg, mert nem tudod mi vár rád az úton. Mi van, ha gonosz emberekkel találkozol és elrabolnak, becsapnak? Maradj és várj, mert valami jó vár rád. Féltelek és nem akarom, hogy meggondolatlanul indulj neki egy ilyen hosszú és veszélyes útnak. Hogy gondoltad az utat? Hogy jutnál ide?

1:59

Jessica: Nem tudom YongGuk, de bármi várna rám az út közben az ezerszer jobb lenne, mint, hogy itt maradjak. Senki se hallgat meg, senki se foglalkozik velem csak te, de te a világ másik végén vagy. Szeretnélek látni, szeretném megérinteni a kezed és magamhoz ölelni téged, megköszöni a sok jót.

19:00

YongGuk: Mindent megteszek, hogy segítsek neked. Megígérem.

2:00

.........

Jessica: Szia! Nem változott semmi. Senki se szól hozzám, mindenki levegőnek néz és bármit mondok, nekik egyszerűen úgy teszik, mintha nem hallanák. Fogalmam sincs, mit tegyek. Az életem kilátástalan. Jegyeim romlanak. Ma is ellógtam a suliból, mert nem akartam ott lenni és hallgatni a további szitkozódásokat. Mintha ez egy rossz film lenne és én vagyok a tragikus főszereplő. Gyűlölöm ezt az egészet.

20:22

YongGuk: Szia! Ne lógj s próbálj meg tanulni. Ha nem tanulsz, akkor nem tudod megmutatni nekik, hogy te jobb vagy. Itt van a Karácsony! Nem sokára Karácsony lesz. Kapsz egy ajándékot és remélem nagyon fog neked tetszeni, csak arra kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget. Amit eddig beszélgettünk az alapján azt vettem észre, hogy nagyon nehéz az életed, de remélem az ajándékom segíteni fog neked. Most viszont visszafekszek aludni, mert ma egy nagyon nehéz vizsga vár. Jó éjszakát és tarts ki! Saranghae <3

3:23

Előzmények: 

Jessit ki közösítik, mert más nemzetiségű, más dolgokat szeret és máshogy is néz ki. Próbál megfelelni mindenkinek, de soha senkinek sem jó. YongGuk tartja benne a lelket, de már nem bírja a lány sokáig. YongGuk minden este beszél vele, de Jessi egyre jobban depressziós. YongGuknak fáj, mert kezd valamit érezni Jessi iránt és szeretne rajta segíteni. Úgy gondolja, hogy a Karácsony lesz a megfelelő alkalom erre. Izgatott, hogy mindent meg tudjon tenni, és hogy minden rendben legyen. Jessi nem is sejti, hogy ez a fiú mindent megadna neki csak, hogy újra olyan legyen, mint a beszélgetéseik elején…

Az üzeneteknek vége:

Jessi:

Megkaptam az ajándékot. A világ legboldogabb embere vagyok most. Eleinte el se akartam hinni, de újra és újra megnéztem. Senki se sejt semmit, senki se tud róla és ez a legjobb. Nem fogom elmondani senkinek se. Már annyira nem érdekelnek a gúnyolódások, mert most már elhiszem, hogy jobb leszek náluk. A buszon ülve mindig YongGukra gondolok. Elnézek a távolba vagy az eget nézem és a napot. A felkelő nap országa. Olyan jól hangzik, és milyen szép lehet, arra minden hajnalban mikor a nagy vörös gömb fel kell esti álmából. Minden reggel kiülnék az udvarra és várnám a fel kellő napot. YongGukkal minden nap találkoznék, minden nap megölelném, megpuszilnám. Már két napja nem beszéltem vele és rettentően hiányzik. Sok a dolga és nem tud fent lenni, én pedig nem akarom éjszaka zaklatni, hogy tudjon aludni és pihenni. Ő a legjobb barátom és alig várom, hogy újra beszélhessünk. Újra intézkedni kezdtem, hogy elérhessem az álmaim. Segített benne és neki köszönhetek mindent, hogy újra élek. Ha ő nem lenne, nem is tudom, hogy bírnám ki a minden napokat. Ösztönöz és támogat. Csak ő benne tudok megbízni és érzem, tudom jól, hogy ő is bízik bennem. Ha nem is életem szerelmét, de életem legjobb barátját találtam meg benne és boldog vagyok, hogy ez így van. Nem akarok se többet, se kevesebbet, hisz az életem most így tökéletes. Pár hónappal ezelőtt nem hittem volna, ha mondják, hogy jön egy vadidegen fiú a világ másik végéről és segít rajtam minden hátsó szándék nélkül…

Az anya egyik nap feleslegesen lépett be lány a szobájába. Nem volt ott. Eltűnt. Ruháit és fontosabb dolgait összeszedte és magával vitte. A szobát betöltötte a hideg, friss levegő. Az ablak nyitva, redőny felhúzva, a hóban pedig a lány lábnyomai melyek az utcára vezetnek. Üres szoba. Mintha rég laktak volna már benne. Pár kép és poszter maradt csak a falon, néhány könyv és tárgy a polcokon. Nincs levél, semmi búcsú. Csak eltűnt és soha többé nem fog vissza térni. A nő csak áll és értetlenül nézi a nyitott ablakot. A nevelő apa idegesen ront be a szobába, káromkodik, a telefonhoz nyúl és hívja Jessit. A szobában csörög a telefon. Nem vitte magával. Minden üzenetet törölt, minden nyomott eltüntetett. Nem akarja, hogy rá találjanak, új életet akar kezdeni. Megérdemli. A rasszista osztálytársai el se akarták hinni a híreket. Nem hitték volna, hogy ez lesz. Magukba néztek és magukat hibáztatták, mert tudták jól, hogy miattuk ment el. Nem szóltak semmit. Csak néma csöndben ültek és hallgatták a rendőrség egyhangú monológját. Senki se tudja, hol van csak azt, hogy hol nincs. Mindenki azt hiszi, hogy közel jár a halálhoz. Az iskola suttog róla, hogy talán öngyilkos lett a sok megalázástól. Vagy kurva lett Pesten a kínai negyedben. Elszökött valami pasival. Senki se tudja mi az igazság csak is Jessi.

A fiú tétlenül jár fel alá a szobájában. Rendezgeti a kis kuckóját. Ide- oda pakol mindnet. Már csak pár perc visszafelé. Imponálni szeretne, de maga se érti miért. A legtermészetesebbnek szeretne tűni, de annyira ideges, hogy ez nem sikerül neki. Leül az ágyra, majd feláll. Arrább pakol pár dolgot, majd újra leül. Eszébe jut valami, amit nem rakott ki. Feláll újra, megkeresi és helyett próbál csinálni a kis tárgynak. Újra leül, az ágyra majd feláll pár másodperc múlva és az ablakhoz sétál. Nagyon izgatott. Valami új vár rá és ezt ő is érzi. Mindig vágyott valami újdonságra, változatosságra az életében. Most meg fogja kapni. Örült neki, hogy egy olyan emberrel kezdett el beszélgetni, aki a világ másik végén él. Boldog volt, hogy egy olyan lány érdeklődik felőle, aki az utcán talán meg se szólítaná. Egy hétköznapi lány beszélgetett vele, aki semmit se tud róla, és nem a pénzére hajt. Nem tudja a lány, hogy YongGuk milyen körülmények között él. Fogalmam sincs, hogy a srácnak mindene meg van, a szülei pedig az ország második leggazdagabb emberei. Izgatottan lép ki az ajtón és ül be a kocsijába. A szíve szüntelenül dobog esze- veszetten. Tenyere izzad, gyomrában pillangók röpködnek az izgalomtól. Végre oda akar érni, látni akarja tette eredményét. Napszemüvegét felteszi és hátradől, próbál lazának tűni, higgadtnak, de nem sikerül neki. Rá lép a gázpedálra, hogy hamarabb oda érjen. Feje tele van gondolatokkal, hogy vajon jól tette-e azt, amit tett. Szeretne benne hinni, hogy visszakapja ezt a jóságot. Nem tudja, hogy hogyan köszönjön neki. Nincs semmi ötlete és a virágot is túlzásnak tartja, de mégis ott van mellette az anyósülésen…

Jessi:

Felszállt a repülő. Az ülésbe kapaszkodtam magam mellett,mint egy mentőcsónakba mikor felszálltunk. Féltem, rettegtem, hogy lezuhan a repülő, de ugyanakkor izgatott voltam és alig vártam,hogy megérkezzek, leszálljak, magamba szívjam Szöul, Korea illatát, amire mely oly rég áhítozok. Hátra dőltem az ülésbe, mikor már felszálltunk. Kicsatoltam az övem, és megnyugodva kezdtem el normálisan levegőt venni. Bekapcsoltam a tabletem és felmentem facere. Csináltam egy újat a másikat pedig töröltem, minden nyomott eltüntettem. Ezen csak YongGuk az ismerősöm. Várt egy üzenet.

YongGuk: Szia! :) Remélem, minden rendben van. Írj, vissza mihelyst felszálltok, hogy tudjam kb. mikor érsz ide! Vigyázz magadra, mert, ha bajod esik, én nem tudom, mit csinálok veled! A te hősöd és hű követőd, támaszod meg minden egyebed :D YongGuk <3

Jessi: Szia! Most szálltam fel! Jó lenne, ha itt lennél, mert rohadtul félek a repüléstől. Az ülést már teljesen szétszedtem úgy kapaszkodok belé. :D Köszönöm a repjegyet, de nem értem miért pont első osztályra kellett? Jó lett volna nekem egy fapados is és amúgy is tök mindegy melyik osztályon utazom, úgyis le tud zuhanni ez a rettenetes szerkezet. :D Meg a fapadosat talán még vissza is tudom fizetni :P Nyugi vigyázni fogok magamra, mert nem akarom, hogy bármit is csinálj velem :D A TE példaképed: Jessi

YongGuk: Azt akarom, hogy kényelmesen utaz, nem akarom, hogy elrettenj Koreától. Kis egoista pandamaci, ezt azért majd még megbeszélgetjük ;) Na utaz kellemesen, pihenj, van rá 8 óra hosszád. Alud ki magad, én pedig majd neki állok pakolni a szobámba, hogy legyen helyed mellettem. ;)

Jessi: Héééé…!!! Erről nem volt szó! Nem fogok veled egy ágyban aludni.

YongGuk: Ha-ha!!! Majd meglátjuk :D

Jessi: Most fordulok vissza!

YongGuk: Hajrá! :D

Csak mosolyogni tudtam. Kiléptem, bedugtam a fülest és elindítottam az EXO-tól az Overdoset. Gondolataim YongGuk körül, Korea és a leendő új életem körül forgott. Talán rosszul döntöttem. Lehet, hogy felelőtlenül cselekedtem. Nem bánnom. A lényeg, hogy elszabadultam és végre azt teszem, majd amit szeretnék. A jövő kifürkészhetetlen útjain jártam gondolatban. Talán megkaptam azt amiről eddig csak álmodoztam. Talán? Biztos. Hisz itt ülök és Korea felé tartok magasan, fent az égben, ahol már nem kaphatnak el és nem hurcolhatnak vissza a börtönbe.  YongGuk jót tett velem. Meg kell hálálnom, hisz ezt senki nem tette volna meg nekem. Meg is fogom hálálni, bármi áron…